Törőcsik András első edzése Újpesten – A legenda útja 5. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig.

Az ötödik részben Törőcsik András első edzését idézzük fel az Újpest csapatánál.

Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Amikor Törőcsik András 1974 nyarán először lépett be a Megyeri úti öltözőbe, úgy érezte, hogy a lehető legjobb helyre került.

Magas volt a léc, ugyanis az Újpesti Dózsa néhány hónappal azelőtt immár zsinórban hatodik alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot, sőt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában – többek közt a portugálok sztárcsapatát, a Benficát búcsúztatva – egészen az elődöntőig menetelt.

És ki tudja, ha a sorsolás kicsit kegyesebb hozzájuk, és nem a világ legjobb tizenegyét sodorja a lila-fehérek útjába, akkor talán a döntő is meg lehetett volna.

Nem elég, hogy a későbbi győztes Bayern München olyan világsztárokkal érkezett Budapestre, mint Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Paul Breitner vagy Gerd Müller, az MLSZ vezetősége tovább csorbította az esélyeket, amikor a nagyobb bevétel érdekében még a hazai pályát is elvette Bene Ferencéktől.

A gazdasági érdekek felülírták a sportszakmai siker lehetőségét, és a jól megszokott – az ellenfelek által valódi oroszlánbarlangként emlegetett – Megyeri úti katlan helyett a Népstadionba vezényelték Európa két legjobb csapatának randevúját. A bravúr nem sikerült, de a nemzetközi szaksajtó továbbra is a legnagyobb klubok közé sorolta az Újpesti Dózsát.

Ilyen előzmények után kezdte meg a felkészülést a következő szezonra a gárda.

A július végi kánikulában nem a legkellemesebb dolog egy-egy erőnléti edzésen részt venni, de a játékosok tisztában voltak vele, ha folytatni akarják parádés sorozatukat, már a kezdetektől meg kell feszülniük az ügy érdekében.

Fotó: Dunai Ede

A kezdetektől, amelyen Törőcsik András még nem vett részt. Jött volna ő boldogan, de némi adminisztrációs hiba miatt csak a második héten kapcsolódhatott be a közös munkába.

Néztek is nagyot a sokszoros bajnok, rutinos újpesti labdarúgók, amikor az alapozás kellős közepén szinte a semmiből egy tizenéves, szőke ifjú sétált be közéjük az öltözőbe.

Mit besétált? Valósággal belibbent! Ráadásul mindezt a legújabb divat szerinti farmernadrágban és feltűrt, hosszú ujjú farmeringben.

A meglepetéseknek azonban még korántsem volt vége. Az újdonsült igazolás a megilletődöttség legapróbb jele nélkül köszönt oda a klasszisoknak, majd – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – helyet foglalt az első üres helyen.

– Ki ez a kis taknyos? – bökte oldalba Zámbó Sanyi Bene Ferit.

– Állítólag a BVSC-ből jött.

– Egyből a nagycsapatba? Hülyék ezek?

– Azt mondják, hatalmas tehetség.

– Süket duma. Ezt már annyi mindenkiről mondták. Aztán fél év múlva a kutya sem emlékezett rájuk! – legyintett a Tű becenévre hallgató balszélső, miközben bevizezte a haját, hogy legalább néhány percig jobban viselje majd a kint tomboló kánikulát.

Andris – ha hallotta a beszélgetést, ha nem – olyan flegma ábrázattal folytatta az öltözködést, mint aki nagy ívben tesz a külvilágra. Mígnem megérkezett a már említett vezetőedző, a teljes labdarúgó karrierjét az újpestieknél töltő Várhidi Pál, aki először is bemutatta a többieknek az új fiút, majd néhány szó erejéig félrehívta őt az edzői asztalhoz.

– Andris, ugye nem kell részleteznem, hogy hová került? – ültette le maga mellé. – Ez az ország legjobb csapata, az ország legjobb csatáraival. Itt száz százalékot kell nyújtani! Vagy még annál is többet – motiválta az új szerzeményt a mester.

Fotó: Farkas József

– Pali bá, óriási megtiszteltetés a számomra, hogy itt lehetek, és mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást. Megígérem, hogy hamar beverekszem magam a kezdőbe – fogadkozott illemtudóan Andris.

Igen ám, de ahogy a népi bölcsesség tartja, az ilyesmit sokkal könnyebb mondani, mint megcsinálni. Mivel esetünkben egy újoncról van szó, hatványozottan igaznak tűnt mindez. Mindazonáltal hősünknek sokkal inkább egy másik közmondás járt a fejében az öltözőből kifelé menet.

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!

Andris első napján egy rövid átmozgató edzés volt a programban, majd egymás közötti játék következett, méghozzá nagycsapat – tartalékcsapat párosításban.

Várhidi mester besétált a stadion gyepszőnyegére, kiosztotta a megkülönböztető mezeket, és kezdetét vette egy olyan színvonalú összecsapás, amely bárhol a világon nézők tízezreit vonzotta volna a lelátókra.

Természetesen Andris a fakóban kapott szerepet, de így is olyan kiváló labdarúgók vették körül, mint a kapus Tóth Zoli, vagy a mezőnyjátékosok közül Sarlós Bandi, Hegyi Gyuszi, Schumann Peti, Gyöngyösi Jani, Bíró Toncsi, vagy Bodnár "Boci".

Alig telt el néhány perc a játékból, amikor Törő jó ütemű labdát kapott Hegyi Gyuszitól a jobb szélen.

A kissé üresen maradt csatár veszélyesen megiramodott az oldalvonal mellett, amikor Stüszi, alias Horváth Józsi érkezett nagy lendülettel, hogy megállítsa az ígéretes akciót. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy ebben az esztendőben ezt a szerelni igyekvő, vörös hajú, nagyszerű képességű futballistát védő létére választották meg az év legjobb magyar labdarúgójának.

Ám Horváth Józsi ezúttal emberére akadt, és hiába a határozott becsúszás, Andris egy gondolattal gyorsabb volt, ügyesen megtolta a labdát, és tovább robogott a szélen. Ebben a pillanatban megérkezett a lila-fehérek másik válogatott hátvédje, Harsányi Laci.

Törő bemutatott egy csak rá jellemző, elképesztő átlépős cselt, ám a jó felépítésű, szőke védő ellentmondást nem tűrően, egy kőkemény becsúszással, labdástul a pálya melletti salakrészre repítette az újoncot.

Egy fiatal labdarúgó ilyenkor összerezzen, átgondolja a dolgot, és valószínűleg soha többet nem próbálkozik ilyesfajta trükkökkel. De mint tudjuk Törőcsik András egyáltalán nem volt átlagos labdarúgó.

– Minden rendben van, András? – kérdezte Várhidi a kispadról felállva.

– Kutya bajom, Pali bá! – pattant fel az újonc, majd – mintha mi sem történt volna – leporolta magát, és már sprintelt is, hogy újra megkaphassa a labdát.

– Apci, én még életemben nem láttam senkit így cselezni – szólt oda a vezetőedző a mellette ülő gyúrónak, Pethő Gábornak.

– Pedig te láttál pár nagy spílert! – utalt minden újpesti focista kedvenc masszőrje arra, hogy Várhidi az Aranycsapatban is rendszeresen kerettag volt.

– Az igaz, de ilyet egyet se! Komoly feladat lesz kitalálni, hogy kit hagyjak ki a kedvéért ebből a bombaerős csatársorból. Mert ez a kölyök nemsokára játszani fog!

– Mármint a nagyok közt? – csodálkozott Apci.

– Még szép! Aztán meg a válogatottban!

Fotó: Farkas József

Közben a mérkőzés folytatódott, az első csapat szebbnél szebb támadásokat vezetett. A Tóth András és Dunai Ede fémjelezte középpálya sokat birtokolta a labdát, elől pedig Fazakas és Fekete bizonyult tarthatatlannak . Hogy az edzésre kilátogató körülbelül háromezer ember mégse rájuk figyelt elsősorban? Nos, ennek rendkívül egyszerű a magyarázata.

A mérkőzés kezdetén látott, tekintélyt parancsoló belépő ellenére az újonc Törőcsiknek eszébe sem jutott abbahagyni az őrületes cselsorozatokat, és egyre másra ültette hintába a "nagyok" válogatott védőit.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy úgy látott a pályán és olyan tökéletes ütemű átadásai voltak, hogy a legszakavatottabb szurkolók is vörösre tapsolták a tenyerüket.

A lefújáskor ismét egymás mellé keveredett a lilák két legrutinosabb játékosa.

– Na látod, Sanyi? Mit szólsz a gyerekhez? – kérdezte Bene a Törő-féle alakulatban játszó Zámbót.

– Egy meccs alapján nem mondok véleményt! – vonta meg a vállát Tű, de mielőtt Feri szólni tudott volna, hozzátette: – Mármint általában.

De most nyugodtan lehet. Ez a kölyök frankón nagy zsugás lesz!

Sport365.hu – Törőcsik András így lett labdarúgó – A legenda útja 1. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az első történetből megtudhatjuk, hogyan lett focista a fiatal Törőcsik András.

Sport365.hu – Haza akarták küldeni a fiatal Törőcsiket a BVSC válogatójáról – A legenda útja 2. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A második részben kiderül, hogy sikerült a BVSC válogatója a fiatal Törőcsik Andrásnak. -Gyerünk gyerekek, álljatok szépen sorba magasság szerint!

Sport365.hu – Törőcsik András első találkozása Mezey Györggyel – A legenda útja 3. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A harmadik részben kiderül, hogy vélekedett Mezey György a tinédzser Törőcsik Andrásról. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu – Így lett az Újpest labdarúgója Törőcsik András – A legenda útja 4. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A negyedik részben kiderül, hogy került Törőcsik András az Újpest csapatához. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu – Törőcsik András pályára lép az Újpest színeiben – A legenda útja 6. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A hatodik részben Törőcsik András magára húzta az Újpest csapatának mezét, és először a felnőttek között pályára lépett a bolgár Levszi Szófia elleni BEK mérkőzésen.

Borítókép: Farkas József
Forrás: Dunai Ede